A nők nemi csonkításának betiltása világnapja minden év február 6-án emlékeztet bennünket az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértésére. Ezen a napon hívják fel a figyelmet a nők és lányok sok országban még ma is meglévő csonkítására, amely a nemek közötti egyenlőtlenség mélyen gyökerező formája. Az ENSZ február 6-át jelölte ki 2003-ban a női nemi szerv csonkítás elleni zéró tolerancia világnapjának, amely a káros gyakorlat betiltását és megszüntetését szorgalmazza. Ez a nap nem csupán emlékezés és tudatosság növelése, hanem határozott fellépés az FGM (female genital mutilation) ellen és annak betiltásáért.
A nők nemi csonkításának betiltása világnapot minden év február 6-án tartják világszerte. Az ENSZ 2003-ban jelölte ki ezt a napot a zéró tolerancia és a betiltás jegyében. A világnap célja, hogy mozgósítsa a nemzetközi közösséget, a kormányokat, civil szervezeteket és az érintett közösségeket a gyakorlat teljes felszámolása és betiltása érdekében. Az ENSZ a Fenntartható Fejlesztési Célok keretében 2030-ra tűzte ki az FGM gyakorlatának teljes megszüntetését.
A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet az FGM súlyos fizikai és pszichológiai következményeire, valamint arra, hogy a gyakorlat az alapvető emberi jogok megsértése. A női nemi szerv csonkítása minden olyan eljárás, amely a női külső nemi szervek részleges vagy teljes eltávolításával, vagy a női nemi szervek egyéb, nem orvosi okokból történő sérülésével jár. Leggyakrabban csecsemőkor és 15 éves kor között végzik el fiatal lányokon.
A WHO becslései szerint világszerte körülbelül 200 millió lány és nő él megcsonkított nemi szervekkel, és évente további 3-4 millió lány van kitéve a csonkítás kockázatának. A gyakorlat főként Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet egyes országaiban elterjedt, de a migrációval Európába is eljutott. Az EIGE szerint Európában körülbelül 600 ezer nő és lány él csonkítás következményeivel, további 190 ezer tekinthető veszélyeztetettnek.
Az FGM-nek nincsenek egészségügyi előnyei, viszont súlyos, hosszú távú szövődményekhez vagy akár halálhoz is vezethet. A közvetlen kockázatok közé tartozik a súlyos vérzés, sokk, fertőzések, vizeletvisszatartási problémák és a súlyos fájdalom. A hosszú távú következmények között szerepel a meddőség, szülési komplikációk, fájdalmas közösülés, valamint súlyos pszichológiai traumák: depresszió, szorongás, poszttraumás stressz szindróma és alacsony önbecsülés.
Aggasztó, hogy a beavatkozások egyre gyakrabban kerülnek “medikalizálásra” – azaz egészségügyi dolgozók hajtják végre őket. Minden negyedik női nemi szerv csonkítást hivatásos egészségügyi szakember hajt végre, és ez az arány a fiatalabb generációknál még magasabb. Ez hitelesíti a gyakorlatot és legitimálja a társadalom szemében, ami tovább nehezíti a felszámolását.