Május 17. nem véletlenül lett a homofóbia, a transzfóbia és a bifóbia elleni küzdelem globális jelképe. Ezen a napon 1990-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törölte a homoszexualitást a betegségek nemzetközi osztályozási rendszeréből – lezárva ezzel egy olyan korszakot, amelyben a szexuális orientáció önmagában diagnózisnak számított. Az azóta eltelt évtizedekben május 17. nemzetközi mozgalommá nőtte ki magát: az IDAHOBIT (International Day Against Homophobia, Biphobia and Transphobia) ma már a világ egyik legszélesebb körben megünnepelt emberi jogi napja.
A homofóbia, a transzfóbia és a bifóbia elleni nemzetközi napot minden évben május 17-én tartják. A dátum rögzített, és közvetlenül az 1990. május 17-i WHO-döntést idézi fel. 2026-ban ez a nap vasárnapra esik. A naphoz minden évben külön témát hirdetnek meg: a 2026-os IDAHOBIT mottója „A demokrácia szívében” (At the Heart of Democracy), amely arra emlékeztet, hogy az igazi demokratikus társadalmak nem létezhetnek méltányosság és igazságosság nélkül – mindenki számára.
Az IDAHOBIT ötlete 2004-ben született, Louis-Georges Tin francia aktivista és kutató kezdeményezésére, aki egy globális keretet szeretett volna adni a homofóbia elleni munkának. Az első hivatalos megemlékezésre 2005-ben került sor, és a nap rendkívül gyorsan terjedt el: néhány éven belül tucatnyi országban tartottak eseményeket.
2009-ben a transzfóbia elleni küzdelem is bekerült a nap nevébe, elismerve, hogy a transznemű embereket saját, sok esetben súlyosabb diszkrimináció éri. A bifóbia szintén 2009-ben vált a nap hivatalos részévé, miután biszexuális aktivisták évek óta felhívták a figyelmet arra, hogy a bifóbia nemcsak a heteroszexuális, hanem sokszor az LMBTQ+ közösségen belül is jelen van. A teljes IDAHOBIT-rövidítés azóta vált általánossá.
A nap célja nem egy egységes esemény megszervezése, hanem a helyi közösségek mozgósítása: mindenki azt teszi, ami az ő kontextusában a leghatásosabb – legyen az utcai akció, munkahelyi tréning, közösségi média-kampány vagy törvényalkotási lobbi.